kávézgatok a napsütésre hangolva.
sötétitett üvegen keresztül nézem,
ahogy szakállas munkások úsznak az életizű lében
-az egyikben van valami nagyon szép-
gondok horgolódnak a homlokokon,
szivacsként szippantják a nevemet:
nevetek,
toronyból figyelek
én száraz maradok az élettől,
messze tőlük.
magammal.
boldogabbnak vagyok megállapitva...
egyszer meglátogatsz majd.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése