Reise, reise... und Los!
valamiért ebben a pillanatban rám tört a félelem. nem tudom mitől félek, de a fizikai jelei mutatkoznak. dobog a szivem zavart a fejem és remeg a lábam. 7 óra múlt hét perccel. valamit elfelejtettem?
féléjfél
nem tudom mi történik a napokban. valahogy nem értem hogyan telik az idő. nem emlékszem mikor mentem el itthonról legutóbb. olyan mintha csak itthon ülnék és olyan mintha soha nem lennék itthon. a lelkem nem a testemben van. ezt mindenki látja rajtam és csak kevesen értik. kint esnek isznak, én sötétben ülök és próbálgatom törött gondlataimat újraösszerakni és illúziókat táplálni arról, hogy ágival beszélek. mintha kimaradnék mindneből. és érte ki is akarok... miért?
látomás
amikor belenézek a tükrömbe
a jövőt látom
ahogy öregszem
ahogy kimegyek
a jelenből
mindent tudok csak azt nem
hogy a multamból mi marad
pedig világos képet küld az Isten
és néha tudom mit kell tennem
egyfolytában látom kit kell szeretnem
és önmagamat imádom...
a testem temploma:
oltára egy nőért épült
de a nőben is engem keresem
ha belenézek a falba
a visszhangom vág arcba
a szentélyem megremeg
s látom az öreg ereket
vén vér folyik már bennük
az életünket végtelenné tettük:
látom a gyerekeimet
soha nem hallhatok meg
mert lelkem bennük ragaszkodik
a nő zárta beléjük
s én nem állhatok eléjük
mert csak magamat látom
és tükrös a ragyogásom...
Cseh Tamás, Bereményi Géza: Csönded vagyok
Most elmondom, mid vagyok, mid nem neked.
Vártál ha magadról szép éneket,
dícsérő éneked én nem leszek,
mi más is lehetnék: csak csönd neked.
E szó jó: csönd vagyok, csönded vagyok.
Ha rám így kedved van maradhatok,
ülhetsz csak tűrve, hogy dal nem dicsér,
se jel, se láng csak csönd, mely égig ér.
S folytatom mid vagyok, mid nem neked,
ha vártál lángot, az nem lehetek,
fölébem hajolj, lásd hamu vagyok,
belőlem csak jövőd jósolhatod.
Most elmondtam mid vagyok, mid nem neked.
Vártál ha magadról szép éneket,
dícsérő éneked én nem leszek,
mi más is lehetnék: csak csönd neked.
dícsérő éneked én nem leszek,
mi más is lehetnék: csak csönd neked.
kisgösszer
a sok ember közt egyedül,
fantáziám mocsokba merül
itt is mocsok van,
a helyen ahol vagyok
senki nem lepődik meg:
a pultra egy szivet szarok
na innék még!
elszakadt a fék
szebb lennél feketén,
életek peremén:
illegeted magad
hogy mondjam ki,
hamis őszinteségem:
legyél a feleségem!
sör legyen a fátylad,
cigifüst a házad,
kocsmadal az ágyad
nászként ezt adom
tele van a faszom!
helyzetbe állította a lélekzetem
izgalma, ahogy izlelem
értelme, ahogy nevelem
ő meg olyan mint egy méhkaptár
zsong belül
a méhek pedig kirpülnek
szúrnak
belehalnak
a kis tüskék bennem maradnak
kezdek befásulni... minden nap arról álmodok, hogy hazajön, mert ott nem jó valami... várom az emailt. de nem jön, nem tudok róla semmit! de akarok! ez igazságtalan! háborodj meg alpok!
beszedtek
várok és szerré válok
paszirozom magamat
mindenki be akar majd szedni:
ütni fogok, képeket látsz majd
és soha nem foghatod vissza magad
a mellékhatásom hányás és zavar
elfelejted anyádat és leszarod
a szerelmet
csak be akarsz szedni
minden benned van,
én csak felszabaditok!
fantáziát, emléket, energiát
kiengedem őket a ketrecekből:
félni fog a rendezett test,
rendőrt hiv az agy...
aztán elmúlok egyszer:
lesz nálam olcsóbb és jobb
értem meg is kell halni
az új csak okozza a halálodat.
Torzó Apolló
gyönyör-gyöngyöző homlokok,
mind mögött egy kő alszik
osztja a málás művészetét
a szobor-isten
határozott vádlikon áll,
az egyik hiányzik ugyan,
magamat képzelem oda,
csak a lába lehetnék!
az alabástromvénusz már nem állna ellen...
megszem a szememmel a köveit
belébújok, hogy megkarcoljon
kezetlenné válok én is
torzónak jó
jó lenni
márvényként örökké élni
itthon a falra festettem
az érzeteimet belőle szedtem
hasonulj hozzá! ugatja a függöny
hason ülj hozzá! sziszegi a képernyő
felejtsd el! csöpögteti a fülembe a nő
féltékeny rá és lehet is
egy ilyen istennek a férfiak is szétteszik...
PAROV STELAR!!!
hát ez nagyon jó:D
köszi Eszter!
pampampamapmhttp://www.youtube.com/watch?v=h19zkv_TuXY&NR=1am
pont passzol...
Rammstein- Du Riechts So Gut
a téboly
csupán egy keskeny híd
az ész és az ösztön között
utánad indulok
a napsütés összezavarja a lelket
egy vak kölyök aki előre mászik
mert ez az anyja illata
megtalállak!
a nyom friss és a hídon megy át,
lecsöpögő izzadtságod, a meleg véred
nem látlak
csak érzem a szagod, téged érezlek!
mint egy ragadozó, aki éhségtől ordít
követlek mérföldeken keresztül
oly jó a szagod
oly jó a szagod!
követlek
oly jó a szagod
megtalállak
oly jó!
utánad indulok
oly jó a szagod
mindjárt az enyém leszel!
most megvagy!
várok amíg besötétedik
aztán megérintem nedves bőröd
ne árulj el!
ó nem látod hogyan ég a híd?
ne sikolts és ne tiltakozz!
különben szét fog szakítani...
oly jó a szagod
oly jó a szagod!
követlek
oly jó a szagod
megtalállak
oly jó!
utánad indulok
oly jó a szagod
mindjárt az enyém leszel!
...
noé bárkája vég-song:D
miért nem vitt Noé
minden állatot fel?
miért nem hagyta
a csótányt és a patkányt el?
nagy az Isten állatkertje,
szól ma már a mondás,
távolodik a hajó
s nincs felettünk óvás...
gyönyörűnek sikerültem,
anyám apám tiszta.
tengerfenékről már
soha nem térünk vissza
nagy az Isten állatkertje,
szól ma már a mondás,
távolodik a hajó
s nincs felettünk óvás...
végülis már mindegy is
menjetek csak el
úgysem változik semmi
csak kezdheted újra el...
