egy nagyon jó ember papszentelésén voltam. nem megy ki a fejemből. zokogtam. milyen érzés lehet a saját testvéredet és apádat megáldani... nem lehet felfogni csak érezni lehet. hívő maradok, mindig is az voltam, még ha nem is tűnik mindig úgy. magamról is alig hiszem. éreztem Istent és a Sátánt, mindkettő mellettem állt a hátsó sorban.

"a Tüske, csak egy Tüske, ami szúr, nem több... Isten átnyúl a fájdalmon..."