arca kerek kazánoktól szomorúra égett,
benne ül két katonásan zavarodott szeme.
ráncok jelzik rajta otthonának folyóit,
mind szája tengerébe futnak.
egyik partján sárga mosoly,
másik partján szakállhajók horgonyoznak
olyan régen sózódtam már kikötőiben!
nem is tudom mikor tette utoljára,
de még mindig úgy tartja magát,
mintha gondolna rám
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése