nem vagyok ám én darkhole... se depressziós... se befordulós... se az anyád... de még a gyerekeim apja sem... nincsnek is még...

dominózzunk

sorba fognak állni ha akarom

eldőlnek majd és én röhögök

dominók a napjaim és én röhögök

hagyok egy rést

ott megmaradhatnak mert én akarom...

ha szines dőljön balra

ha szürke álljon és várjon

jön majd a hétköznapok hulláma is

nekik úgyis mindegy...

hát hadd röhögjek a középszerűségen

ahogy másodikkén ájulnak el

mindezt csak azért mert akarom

és azért mert neki tetszik...

NAGYON NEM JÓ NÉLKÜLE...

nem vagyok hajlandó elfogadni hogy ilyen az idő... ilyenkor semmit nem lehet csinálni az evésen, gépezésen és szexen kívül... a baj az hogy egyedül nem kifejezetten jó szexelni a kajától és a géptől meg már megcsömörlöttem... kurrvára elegem van!

biztos besértődött rám az időjárás... lekurváztam...

rammstein újra stein um stein

terveim vannak veled, nagy terveim:

épitek neked egy házat!

minden köve egy könnycsepp lesz

és soha nem mehetsz ki belőle.

igen, én épitek neked egy viskót,

igaz nem lesz ajtaja és ablakai

és bent mindig sötét lesz,

tulajdonképpen be sem juthat a fény.

Igen én megteremtem az otthonod

és része kell hogy legyél az egésznek

kőről kőre érted rakom a falakat

kőről kőre

mindig veled leszek!

ruha és cipő nélkül figyeled,

ahogyan érted dolgozom.

a lábaid a betonba merülnek,

igy megszépited az alapjait.

lesz ugyan kint egy kert

de senki nem hallja majd, ha kiáltasz.

kőről kőre érted rakom a falakat

kőről kőre

mindig veled leszek!

kopogás és kalapálás közepette

megy le a nap.

minden szög keményen áll,

ahogy tested fájába verem...

kőről kőre érted rakom a falat

kőről kőre

és senki nem fogja hallani a kiáltásod

társitás

a lapoktól jövőt,

a jövőtől megoldást,

a megoldástól boldogságot,

a boldogsággal szerelmet,

a szerelemmel kielégülést,

a kielégüléssel lebegést,

a lebegéshez anyagot,

az anyaghoz pénzt,

a pénzhez tápot,

a tápot a disznóknak,

a disznót a viccnek,

a viccet a társaságnak,

a társasággal unalom,

az unalommal halott,

a halottal de jó lenne beszélnem!

kezdő forditás

Rammstein:Amour

a szerelem egy vadállat

belélegez és kutat utánad

összetört szíveken fészkel

de a vadászat csókkal és gyertyákkal kezdődik

szorosan magához szívja ajkaidat

és beássa magát a bordák közé

könnyen ereszkedik le mint a hó,

először forró majd hideggé válik és fájdalmat okoz

ref :

amour amour

mindenki meg akar szelídíteni

amour amour a végén

a fogaid közt végzik...

a szerelem egy vadállat

harap és karmol és közeledik felém

ezer kezével szorosan tart

és magával ragad a szerelmi fészkébe

felzabál szőröstül-bőröstül

és évek múlva újra kiköp

könnyen ereszkedik le mint a hó,

először forró majd hideggé válik és fájdalmat okoz

ref:

a szerelem egy vadállat

belesétálsz a csapdájába

a szeme mereven néz és

megbabonáz ha rád tekint.

kérlek, kérlek adj mérget!

meghirdetem a pacman bajokságot! ha valaki játszik vele(bal oldalt lent található) irja be kommentnek a pontszámát. aki a legtöbb pontot szerzi az kap egy csokit:D

egy nagyon jó ember papszentelésén voltam. nem megy ki a fejemből. zokogtam. milyen érzés lehet a saját testvéredet és apádat megáldani... nem lehet felfogni csak érezni lehet. hívő maradok, mindig is az voltam, még ha nem is tűnik mindig úgy. magamról is alig hiszem. éreztem Istent és a Sátánt, mindkettő mellettem állt a hátsó sorban.

"a Tüske, csak egy Tüske, ami szúr, nem több... Isten átnyúl a fájdalmon..."

cseh tamás: budapest 3

Uram,
Vegye szemügyre a hidakat,
és tekintse meg a járókelőket.
íme, ez az én városom.
ólomfüstből van itt
Az embereknek a lelke,
Szállna, de csak ingadozik
Saját súlyába veszve.

Azt mondom, Budapest, Budapest,
és ezzel még nem mondtam semmit.
én úgy vagyok a városommal,
a legszívesebben azt mondanám: hu-huhú-hú!

Helló, ti gyönyörű kislányok,
De szépen is libegtek.
Mért kérded, testvérem, hova megyek,
Pénzt keresni megyek, megyek.
Megyek, Budapesten pénzt keresek,
Fogom amim van és megyek,
Helló város, öreg gyerek,
Megyek, benned megyek.

Tebenned Budapest, Budapest,
Ahol azt mondják az utcák,
Minek futsz, minek loholsz te itt?
Gyere, feküdj le mihozzánk!

Azt mondom Budapest,
Budapest, Budapest,
útközben gázolok, úgy lépek.
Túllépek szavakon,
Túllépek magamon,
Túllépek mindenen,
én mindenen-mindenen túl élek,
Túlélek.

Helló, ti szigorú férfiak,
Mért is rángattok engemet?
Mért faggattok engem, hogy ki vagyok?
Vagyok aki vagyok,
Budapesten lakok.

Azt mondom Budapest, Budapest,
és ezzel még nem mondtam semmit. 
én úgy vagyok a városommal,
A legszívesebben azt mondanám: hu-hú!

újulok. a hajammal kezdtem. nem volt rövid, mióta Győrben élek. jó. tetszik? nézz meg! most már minden sokkal-sokkal szebb. szabad függés...

ez a kép is boldog. Abigéllel vagyok átalakítva.

szárnyak

gondok fáradt jobbágya

magvait a hátamba vetette el,

szárnyakat termeszt,

megváltoztat.

az olvadó testem öntözi

a palántát.

a sós tusfürdő a legjobb trágya.

a vén paraszt csak kapálgat,

a vén cigány csak meghal,

a vénkisasszonyra gerjedek.

kétszikű növény a szárny,

boldogan burjánik belőlem,

virágai tollak lesznek.

fotoszintetizálhatok, ha szállok.

gyönyörű angyal leszek.

Isten állatkertje beszakad, ha szállok

izzadtá siklok a szférákban.

apja leszek énmagamnak, ha szállok.

csak a gondok bácsija nem éli már meg

a termés beérése előtt elmegy.

szakadék szélén táncolok.

nem engedhetem meg magamnak, hogy leessek.

sajnálom azt aki lezuhan...

"Mondd,

hol van az a lány,
akire vár ott a Hold,
hol van az a bár,
ami az imént még itt volt.
hol van az a jómadár,
akinek mindig kék az ég,
hol van az a vég,
aminek eleje sincs még.

Sudubáppá, sudubáppá,
Hol volt, hol nem volt,
Hol volt, hol nem volt,
Volt egyszer egy…

vagy tán sosem volt."

csend

zakatol a mája

vére rohangál,

lélegzete késik

az egész testében

én voltam egyedül csend

kereingőztek húsaink

füstté vált a múlás

együtt göndörültünk

vagy rövidültünk

mint a közös létünk

horpad a hasam mint

aki táborból szabadult

az agyam elvesztette

a semmi feletti uralmat

sok hiánya van birodalmának

most ő csend bennem

szívem kenyérért sír

szemem szomjazik

hátam egyedül maradt és fél

minden részem üvölt.

idegennek érzem a múltam

fájdalmasnak a hallgatást

kéjencnek az időt

száraznak az érintését

soha nem lesz vége...

zakatol a májam,

vérem rohangál,

lélegzetem késik,

az egész testünkben

tavasszal sem rügyezik

a CSEND.

HARPAGON
(hajadonfőtt a kert felől jön tolvajt kiabálva) Tolvaj! Tolvaj! Gyilkos! Haramia! Törvényt! Igazságot, igazságos ég! Végem van, meggyilkoltak! Elmetszették a torkomat, ellopták a pénzemet! Ki lehetett? Hová lett? Hol van? Hova bújt? Hogy fogjam meg, mit csináljak? Merre fussak? Merre ne fussak? Igazán nincs ott? Nincs itt? Ki vagy? Megállj! (Saját karját kapja el) Vissza a pénzem, gazember! Hű, hisz ez én vagyok! Hol a fejem? Azt sem tudom, hol vagyok, ki vagyok, mit teszek. Jajjaj, szegény pénzem, édes pénzem, egyetlen jó barátom, elszakítottak tőlem! Elragadtak. Oda veled a támogatóm, a vigaszom, a boldogságom. Végem van, végem, nincs mit keresnem többé ezen a világon! Nem tudok én nálad nélkül élni. Befejeztetett, nem bírom tovább, meghalok, meghaltam, eltemettek. Senki sincs hát, aki föltámasztana azzal, hogy visszaadja szeretett pénzemet, vagy megmondaná, ki vette el? He, mit mondsz? Senki. Akárki mérte rám ezt a csapást, jól kikereste a percet. Épp azt az időt használta ki, amikor azzal az alávaló fiammal beszéltem. Gyerünk innen. Megyek a rendőrségre; kínpadra feszíttetem az egész házat; a cselédeket, az inasokat, a fiamat, a lányomat, még önmagamat is. Mennyi nép együtt! Akire csak nézek, rögtön gyanús, mindegyikben külön-külön a tolvajomat látom. Hé, mit beszéltek ott? Hogy ki volt, aki meglopott? Micsoda lárma az odafönt? Ott van talán a tolvaj? Istenre kérem, ha tudtok valamit felőle, esedezve könyörgök, mondjátok meg. Igazán nem oda közétek bújt? Csak néznek, néznek rám, és pufognak a nevetéstől. Ki fog derülni, hogy részük van a lopásban - cinkosok. Rajta hamar, rendőrt, csendőrt, ügyészt, bírát, kínzószerszámokat, akasztófát, hóhért! Mindenkit felköttetek, mindenkit, és ha nem lesz meg a pénzem, utoljára magamat kötöm fel!

hát ezt kellett elemezni a szóbelin... KÖSZI Moliere és Eperlyes!!

tanul..................

ma volt a KIMI-s vizsgánk. egyáltalán nem számítottam rá, én kaptam Árvaival együtt a legjobb férfi/fiú:D színész díját... nem tudom megérdemeltem-e de nagyon-nagyon köszönöm a sok drága többieknek! és örülök hogy letudtuk ezt a "zsolt problémát". most má mehet ahová akar:P

külön köszönöm Szilviának, hogy ilyen fazsa szerepet kaptam! és az összes Art-osnak(Bius, Berci, Eszter, Anita és Zsuzsi!) mert nélkülük nem ment volna semmi...

döntsetek csúcsot a pacmanban!!!! nem lehet leállni...

12.nap "eleinte olyan bunkó vagyok és olyan rossz, utána meg olyan jó..." "ha rossz vagyok veled, mintha utána megújulnál" most már sokkal jobb.

http://www.youtube.com/watch?v=zQMG2ubmu4E

énszerelmem

az énszerelmem jégvirág,

szikrázik a fényben, hűvössége

az érintést megégeti.

belepi szemem ablakait.

az énszerelmem izzó szén,

szikrázik a tűzben, parazsa

az érintést megégeti

a szememben pislákol

az énszerelmem homokszemcse,

szikrázik a szélben, belédmar

az érintést megégeti

a szemembe lyukat fúr

az énszerelmem léghuzat,

szikrázik dobhártyámon, ahogy szakad,

az érintést megégeti

a szemem könnyeinek anyja

az énszerelmem ősz-semmi

szikrázik fehérsége

mindenemet

elnyeli

a szememben csak ő lakik...

őszülök.

11. nap el vagyok keseredve, haragszom, zuhanok, gondot falok... miért nem jöttél el? miért futkorászok? nem tudom mit kezdjek ezzel a helyzettel, de sok mindent kell együtt újra megoldanunk. egyedül nincs értelme. menj a fenébe! menjek a francba!

döntéshozás

-hogy aludtál?

-jól...

-rozi itt volt este. észre sem vetted?

-már el is ment? kávé...!

-nem, nem ment el használja a zuhanyzónkat. ugye nem baj?

-végülis már meztelenül áll a víz alatt, nem sok választásom van. vagy rángassam ki?

-hehe... ja! milyen szép meztelenül!

-mit mondtál? ja... mikor jött?

-kettő körül állított be. azt mondta nem engedte be a bérlőtársa.

-persze... vagy egy kis szexre vágyott.

-hehe... ja. nem is maradt el!

-na ne mondd! egy méterre tőlem. najó két és fél méter. de mit gondolsz, ha fent lettem volna nem láttam és hallottam volna mindent?

-most min kaptad fel a vizet?

-semmi... régen is ezt csináltad. végülis jó más nyögéseit hallgatni álmomban. nyugtat.

-most akkor ne jöjjön ide, vagy toljam arrébb az ágyam?

-az is egy megoldás.

-arrább kéne tolni... te most akkor mindent láttál és hallottál?

-szerinted?

-bocs.

-semmi baj, régóta vagyok gyertyatartó. ez a tesók feledata nem?

-mér nem szerezel magadnak egy csajt?! ha lenne nem mondanál ilyet! tőlem boldogan megkúrhatnád ott ahol akarod! nem tennék epés megjegyzéseket.

-szerezzek egy csajt... szereztem. gervi rozália a neve.

-most mit akarsz ezzel mondani? hogy lecsaptam a kezedről?

-te mondtad ki. szerettem. te szereted?

-de most velem van. ez talán feljogosít arra, hogy kukkolj?!

-az enyém is ez az albérlet, azt csinálok amit akarok.

-hát baszd meg!

-te mondtad...

-hehe... vicces.

-ja. és még viccesebb volt amikor megörtént. azt hiszed miattad jött éjszaka ide? az a külömbség közted és köztem, hogy én nem kúrok meg egy nőt a nélkül, hogy megkérdezném, velem akar-e.

-akkor dönsünk...

-jó, fej vagy irás?

-fej.

-nyertem, irás! hehe! hallod rozi, mostantól az enyém vagy.

10. nap a sok gond rámzúdult és egyetlen érintésedből táplálkoztam egész nap. nem volt bőséges de épp elég ahhoz hogy túléljek... várlak! 

9.nap egy picit jobb, de a hullámvasút nem áll meg:D ma legalább csináltam valamit. kiváncsi vagyok mi sül ki belőle. a várakozás és a szomorúság napja.

szeméthordás

elhordtál a kert 

egyik végéből, 

a másik végébe

eltelt egy év és

újra hordni kezdtél:

egyik végből,

másik végbe

picinyt rohadok még

zacsiban oszló méh.-

méhecske lét,

majd viszel még...

konténer kéne nem?

amibe le tennél-

elfelejtnél, de azt mondják:

"a szemét a legnagyobb üzlet"

millióktól esel el:

valaki majd úgyis kikukáz,

újrahsznositanak.

de a kapcsolatunk csak

a hordás peri-

ódusában

van.

jóvőbe jövő...

összegzés

Ezer felé szakadok és nem bírom kontrollálni... Nagyon hiányzik a megnyugvás. Sebezhetőnek érzem magamat, ezért a félelmeim néha rettegésbe csapnak át.

Úgy érzem, hogy kicsavarnak mint a törülközőt és jól hozzábasznak valakihez, akinek nagyon fáj. Sűrűr-sűrű szar! 

Jönnek az álmok és jól itt is hagynak... nem tudom mi lesz!!!!

Olyan sok mindenkire haragszom... sajnálom!

Az lenne a feladatom, hogy összeszedjem magamat.

Ha Ági elolvassa, akkor: NEM MEGY... ma nem!

szeretlek!

arctartás

arca kerek kazánoktól szomorúra égett,

benne ül két katonásan zavarodott szeme.

ráncok jelzik rajta otthonának folyóit,

mind szája tengerébe futnak.

egyik partján sárga mosoly,

másik partján szakállhajók horgonyoznak

olyan régen sózódtam már kikötőiben!

 

nem is tudom mikor tette utoljára,

de még mindig úgy tartja magát,

mintha gondolna rám

 

hazajöttem a pannónia fesztiválról és ott szétbasztam az agyamat mert fájt... nagyon jó volt!