féléjfél

nem tudom mi történik a napokban. valahogy nem értem hogyan telik az idő. nem emlékszem mikor mentem el itthonról legutóbb. olyan mintha csak itthon ülnék és olyan mintha soha nem lennék itthon. a lelkem nem a testemben van. ezt mindenki látja rajtam és csak kevesen értik. kint esnek isznak, én sötétben ülök és próbálgatom törött gondlataimat újraösszerakni és illúziókat táplálni arról, hogy ágival beszélek. mintha kimaradnék mindneből. és érte ki is akarok... miért?