betörve

egyedül kell leküzdeni

hátamon ülő igazgatóm,

kantárta akaszt a pofámba,

erővel irányít...

nekem csak az marad:

meg kell bokrosodni,

vadul hányni a nyergen ülőt.

vágtatni a Változásba,

aki sebes folyó, 

én sebes ágyékú,

lovasom sarkantyúját odavágta,

hogy  érzékeim zabolázza

nem is vagyok szolga,

mégis hordhatom át a vízen

így csak ő tapasztalja a változást

nekem csak az maradt:

dühöngve tiporjam az utat

ha rombolok legalább változtatok

minden porban mások,

lesem csak változástok.